A Képes krónika ( Chronicon Pictum )


„Az Úr 1358. esztendejében, áldozócsütörtök nyolcadába eső kedden kezdtem ezt a krónikát a magyarok régi és legújabb cselekedeteiről, származásáról ”


  Így kezdődik a magyar történelem egyik legbecsesebb irodalmi emléke a latin nyelven írt Képes krónika. Szerzőjét teljes bizonyossággal nem tudhatjuk, de valószínűleg Kálti Márk fehérvári őrkanonok volt.
A mű 12 fejezetben meséli el a magyarok históriáját a hunok történetétől Károly Róbert havasalföldi hadjáratáig, s az 1330. évi események elmondásáig. Itt mondat közben maradt félbe a munka.


A művet a szerző halála után, az 1370-es évek közepén Nagy Lajos díszes kódexként lemásoltatta, páratlan szépségű iniciálékkal, képekkel díszítette, ekkor jött létre a tulajdonképpeni Képes Krónika.


Törzsanyaga 75 fólió pergamen (kb. 300×210 mm), mely elé egy, a végére harmincegy papírlapot kötöttek. Kötése 16. századi papírtáblás fehér bőr, vaknyomásos díszítéssel. Az első pergamenlap üres, a második a címlap.
147 miniatúra díszíti. 10 nagyobb kép az írástükör, 29 kép a hasáb szélességében, 4 kisebb a lap alján, 99 iniciáléba foglalva és 5 iniciálé kép nélkül. Ezenkívül 82 lapon található lapszéldísz.


Minden kétséget kizáróan az a legbecsesebb kézzel illusztrált művészettörténeti emlékünk a 14. századból, sőt talán az egész magyar történelemből.


Mivel a krónika és a kódex a 14. században keletkezett, függetlenül a megfestett esemény időszakától 14. századi divat szerint öltözött, illetve ilyen fegyverzettel rendelkező a lovagkor idealizmusa szerint kinéző meglehetősen karcsú alakokat ábrázol.
Így válik a mű a 14. század időszakának legfontosabb forrásává, a  korszakkal foglalkozó hagyományörzők szent könyvévé.


A Képes krónikát hosszú és viszontagságos vándorútja után amelynek során megjárta Franciaországot, Szerbiát és bécsi udvart is ma a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban őrzik.


1964-ben megjelent kitűnő  hasonmás kiadása, és ezzel széles körben megnyílt a kutatás lehetősége.